Fényképező,
telefon,
fényképezős telefon - Samsung G600 5Megapixel
2010.
február 1. Érdemes-e fotózást
szerető emberként fotós mobilba
beruházni? Én
megtettem, a tapasztalataim leírtam. A linkre vagy
a képre kattintva jönnek a részletek.
A telefonnal telefonáljunk, a
fényképezőgéppel pedig
fényképezzünk.
Sokáig így voltam ezzel én is.
Viszont nagyon szeretek fotózni, és
számtalanszor
előfordult már velem, hogy “de jó
lenne, ha itt
lenne most a
fényképezőgépem”,
megörökítendő valami érdekeset
vagy
szépet.
De nem volt.
Eljutottam arra a pontra, megérett az
elhatározás, hogy kell egy
fényképező, amivel lehet telefonálni:)
Igényem csupán az volt, hogy nappal lehessen
elfogadható minőségű képeket
készíteni.
Mit éreznénk, ha külföldi
nyaralásból hazaérkezve nem
találnánk a képeinket a
fényképezőgépünk SD
kártyáján? Ha
különféle
olvasókba téve sem változna az
eredmény?
Biztosan nagyon elkeserítő lenne.
De még ekkor is van remény.
Erről írtam néhány gondolatot a
"PhotoRec
- Egy nyaralás elveszettnek hitt képei"
című
bejegyzésben.
Hátha segít másoknak is.
Állandóan
visszatérő kérdés.
Hogy melyik jobb, nem vitás.
Hogy melyik költségesebb, az sem.
De ki melyiket válassza?
Vajon
a mai csúcs-kompaktok vagy a belépő szintű
tükörreflexesek, amelyek sokszor
olcsóbbak, mint a
bridge? Esetleg komolyabb dslr? Nem
könnyű
kérdés.
Régebben összefoglaltam
a tapasztalataimat egy ismerősömnek, aki anno a
Fujifilm
FinePix S9500 és Nikon D70s között
szeretett volna
dönteni .
Úgy is
fogalmazhatunk általánosságban, hogy:
bridge
(kompakt, nem cserélhető objektíves) vagy DSLR
(tükörreflexes, cserélhető
objektíves)?
Mivel nehezen összegyűjtött pénzről volt
szó
(mint talán legtöbbünk
esetében),
nem volt mindegy mire költi, illetve mire
költheti a
maradékot, ha mégis a BRIDGE gépet
választja. Esetleg vállalja-e be a
vázat KIT
objektívvel és később
áldozzon még
egy-egy elég komoly összeget üvegre?
Bemásolom ide a neki írtakat,
hátha segít
azoknak, akik hasonló cipőben
járnak. Remélem
hasznos lesz belőle
néhány gondolat. A
formáját meghagyom
olyannak, ahogy
neki írtam
(természetesen azóta kicsit
kiegészítve
és ahol nem is változtattam,
és réginek
tűnnek a megemlített objektívek,
gépek, azok
helyére nyugodtan beleképzelheted az
aktuális
vacillálásod tárgyát:)).
Nekem
-ahogy mondtam- egy bajom volt a digitális
tükörreflexes gép használatakor.
Nem a géppel, hanem magammal. Az elején nagyon
örültem a KIT objektívnek is persze, de
azért
hamar kijöttek a hátrányai (nekem
rövid volt,
de szerintem mindenkinek az az 55mm =>88 az 1.6-os
szorzó
miatt)
És persze elkezdtem nézelődni, hogy milyen
objektívet lehetne beszerezni mellé.
És itt kezdődik a tükörreflexes
gépek
csapdája. Nomeg a miénk, gyarló
embereké,
akik mindig áhítozunk a jobb után
és ezt a
gyártók is jól tudják, nem
véletlen
jöttek ki belépő szintű DSLR-ekkel a nagy
objektív
gyártók, mint a Canon és a Nikon.
Illetve
azóta már szinte minden
gyártó
kínál ilyen vagy olyan dslr masinát.
Belépett a ringbe a Panasonic és a Sony is,
többek
közt.
Mert
az objektívek egy külön világ.
Ha
beleásod magad a témába, akkor
kiderül
(persze ez nem igaz), hogy a Canon-nál pl csak az L-es obi a
világ, a többi nem ér semmit.
Ez pusztán annyiban igaz, hogy az L-es obi tű
éles
képet rajzol az érzékelőre,
míg a
többi olcsóbb természetesen
nem. Nikon-nál is létezik
ilyen fajta megosztás, a Nikkor elit objektívjeit
ED-vel
jelölik.
És akkor ott vannak úgy a gyári, mint
más
gyártók termékein belüli
különbségek.
Hiába Canon egy objektív attól
még nem
biztos, hogy jó a minősége, sőt.
Elmondható, hogy a Canon és más
gyártók (Sigma, Tamron, Tokina, stb)
objektívjeinek árai is egyenes
arányban vannak a
tudásukkal. Ami jó, az drága, hiszen
olyan
minőségű, bevonatú lencsék vannak
beépítve, amitől jó, és
maga a
gyártástechnológia is olyan, hogy
minőségi lesz az objektív.
Ezek mellett vannak természetesen kompromisszumos,
olcsóbb üvegek is, akár Canon,
akár
más gyártókéi.
Nekem pl. egy rengeteget szidott, ám sokak által
használt Canon EF
28-135 IS USM objektívem volt.
Az USM motor nagyon halk volt, a stabilizátor meg
utólag
azt mondom abban az átfogásban nem kellett volna
feltétlenül, ellenben nagyon sokat
segített, mert
pl. kevés letámasztással tudtam tavaly
képeket készíteni az esti
Budapestről.
Maga az objektív sem volt valami kiemelkedő, de
másra nem
volt pénzem, pontosabban már ez is
elég
drága volt. Az objektíveknél a
stabilizátor
több tízezer forint, érdemes
elgondolkodni, hogy
kell-e, vagy
inkább hosszabb/jobb minőségű
objektívet venni
azon a pénzen stabilizátor
nélkül.
Azóta más
gyártóknál is megjelent a
kínálatban. Például a
Sony-nál
érdemesebb talán olyan vázat venni,
amiben
stabilizátor van, nem pedig minden
objektívnél külön megfizetni
ennek az
árát. A cikk első megjelenése
óta ma
már szinte szabvány a kompaktokban a
stabilizált
optika.
És
itt lép be például egy
csúcs-kompakt, mint
amilyen az FZ30 (ez a termékvonal elhalt az FZ50
után
sajnos, de azért bőven vannak ütős bridge
gépek
azóta is) ár-teljesítmény
aránya.
Például egy Canon EF 70-300mm f/4-5.6 IS USM
objektív önmagában is kb. 180eFt volt.
Az 1,6-os
szorzó miatt ennek a kisfilmes rendszerre
átszámolt vége 480mm. Tehát
nagyjából hozzá lehet vetni az
FZ30 420mm-es
végéhez, ami ugye szintén
stabilizált
és nagyon gyors az autofókusza.
Persze az ilyen összevetések már
önmagukban is
felérnek egy jófajta
szentségtöréssel,
de a nagy kérdés az, hogy kinek mire kellhet a
gép/objektív, és ki mit
hajlandó
beáldozni érte pénz/minőség
terén.
Nagylátószög
és nagytele
Itt van
három kép, az FZ30-tól, ami a
35-420-as
átfogás előnyeit hivatott szemléltetni.
Az első
35mm nagylátószög, a második
420mm teljes
tele, és a harmadik a Panasonic „extra optical
zoom”
szolgáltatása, ami nem más, mint egy
gép
által készített
vágás 3MPixel
méretben, ami szerintem egy hagyományos
fényképalbum számára
készített 10x13-as kép
nagyságban
elfogadható minőséget produkál. Ez
azoknak
jöhet jól, akik mindenképpen
szeretnének
még közelebbi témákat
megörökíteni mondjuk egy
nyaralás,
kirándulás alkalmával, de nem akarnak
vesződni
utólag
számítógépen a
vágással, stb.
FZ30
nagylátószög, 35 mm ekv.
FZ30 tele 420 mm ekv.
FZ30 extraoptical
„669
mm” ekv.
(A
képek nem egy időben készültek,
ezért a különbség.)
Visszatérve a Canon EF 28-135 IS USM-re, bár
nem volt csúcs az obi, mégis azért
volt jó,
mert ún. utazó objektív volt,
tehát a
legtöbb helyzetben megfelelt, nem kellett
cserélgetni.
Az ún. "zoom" objektívekről biztosan tudod, hogy
minél nagyobb az átfogása,
annál
kompromisszumosabb.
Tehát hiába egy 28-300, annak a két
vége
biztosan gyengébb, lágyabb és csak
szűkebb
tartományban
használható "rendesen".
Ezért is drágábbak a
dedikáltan
nagylátós vagy nagytele objektívek.
Mert akkor
arra a feladatra hegyezik ki őket, de ezek darabja <150-250eFt
(minimum).
Egy 70-300 már jobb, de ott is hasonló
megkötések vannak, ráadásul a
70-es
induló (x1.6 vagy a Nikonnál az 1.5-ös
szorzó) az már tényleg
kizár sok
témát, tehát adott esetben obit
lecsavar,
másikat fel.
Szenzor
tisztítás DSLR kamerán
Ez pedig mindig magában rejti a
szenzorra
kerülő por veszélyét. Amit, ha
rákerült
már, vagy te megoldasz, nem kis izzadság
árán, hiszen a gép lelkét
kell
mahinálni, vagy beviszed szervizbe tisztíttatni
több
ezer forintért vagy retusálod a foltot a
képekről.
(Tudok mutatni ilyen képeket, végül
én
megoldottam a dolgot, de sülhetett volna el rosszabbul is.)
Ezt a problémát mostanában
már a szenzor
tisztítási funkcióval felszerelt
gépek
semlegesítik
többé-kevésbé, de a
többinél azért még mindig ott
van a
kellemetlenség.
És
a minőség tetten érhető
például a
fényerőben is. Minél nagyobb fényerejű
egy
objektív,
annál jobban használható
megkötések
nélkül és természetesen
annál
drágább is. Az átlagos zoom
objektívek
fényereje drasztikusan romlik a tele
végén. (A
bridge gépek lencséi igen jó
fényerővel
rendelkeznek, még a tele végén is.
Természetesen ne tévesszen meg senkit,
azért egy
DSLR és egy olyan árú,
minőségű
objektív, mint amit a bridge árán
lehet venni,
azért ver minden csúcs-kompaktot, igaz
két-háromszoros árért.
)
Makrózás
DSLR-rel és BRIDGE géppel
Sok
hozzászólást olvastam
olyanoktól is,
akik állandóan áhítoztak
dedikált
makró objektív után. Ez az
egyik
legkompromisszumosabb terület, mivel egy igazi
makró
objektív 125eFt körül indul. Sokan a Sigma
70-300mm
f/4-5.6 APO Macro II Autofocus Canon EOS
típust
választják közgyűrű sorral, ami olyan
70eFt
körül van, hiszen ekkor kapnak egy telét
is és
egy valamilyen makró obit is. A közgyűrű sorral
viszont
sokat csökken a fényerő.
És megy a vágyakozás a
dedikált
objektív után, mint amilyen a Sigma
105mm f/2.8 EX
DG Macro Autofocus Canon EOS,
ami nekem is volt.
Ez egyrészt drágább
is és kellhet
mellé
egy tele, tehát ez rögtön 200-250eFt
összegnyi
objektív.
És akkor kellhet egy
nagylátószögű
objektív is, hiszen
teleobjektívvel nem lehet közeli
témát
fotózni. Összességében
elmondható,
hogy egy tisztességes, minden helyzetre alkalmas
objektív
park DSLR vázzal együtt minimum fél
millió Ft
(és akkor nem csúcsminőségű
objektívekről
beszéltünk, melyek darabja majd' fél
millió
Ft...). Természetesen nem kell mindezt egyszerre megvenni,
de
előbb-utóbb be kell ruházni rá vagy
marad a
vágy...
Nos ezt az összeget kell szembeállítani
egy bridge
gép árával.
Ha valaki szeret bogarakat fényképezni, akkor
kellhet pl.
az FZ30-hoz egy Raynox
DCR-250-es
makró előtét lencse, a 35mm
hátránya miatt
pedig valamilyen nagylátószögű
konverter, ami
együtt is "csupán" kb. 50eFt plusz,
tehát
jóval barátságosabb
befektetés. Itt
van két-két példa, hogy
hobbifotósként érdemes-e befektetni
DSLR-be
és makró objektívbe, vagy
jó az FZ30/50,
esetleg a Fujifilm 9500 + makró előtét lencse..
Az első kettő Canon EOS 350D-vel és egy Sigma 105mm f/2.8 EX
DG
Macro Autofocus Canon EOS-sel készült, a
második
kettő pedig a Raynox DCR-250-nel FZ30-on.
350D+ Sigma 105mm f/2.8 EX DG
Macro
350D+ Sigma 105mm
f/2.8 EX DG
Macro
FZ30+Raynox
DCR-250
FZ30+Raynox
DCR-250
Konzekvencia
Természetesen,
ha van egy
jó objektív szett
a tükörreflexeshez, akkor a bridge labdába
sem
rúg, ez egyértelmű...
Én
úgy vagyok vele, hogy ha van egy DSLR
vázam és mondjuk csupa "olcsó"
néhány tízezer forintos,
gyengébb
minőségű objektívem és mindig
vágyakoznom
kellene néhány jó minőségű
üveg
után, hát az elég lehangoló
lenne...
(Hangsúlyozom, hogy nekem. Ettől más
még
elégedett lehet.)
Akkor már inkább az alsóbb
kategória
legjobbjai közül érdemes
választani, szerintem.
(Hiszen, ha úgy is csak a
sóvárgás menne a
drága felszerelés után, akkor
úgy
sóvárogjon az ember, hogy nem "dobott ki"
százezreket... De ez az én
véleményem.
Lehet, hogy más másként szeret
sóvárogni:)))
Persze, ha valaki megelégszik a gyengébb
minőséggel, annak a legjobb. Én sajnos olyan
vagyok, hogy
nem tudok megelégedni, ha kevésbé
jó a
felszerelésem. Ezért vagyok most
elégedett az Panasonic Lumix
DMC-FZ30-cal. Mert ez az egyik legjobb kompakt.
(De ha neked
az épp aktuális BGIDGE tetszik, akkor legyen az:))
Egy igazán jó DSLR váz + megfelelő
objektívek pedig egyelőre elérhetetlenek
számomra.
Természetesen
vannak, akik ügyesen és nagy
hozzáértéssel, nagy fotós
tudással
és tapasztalattal, és minden más
ügyes
trükkel olyat tudnak kihozni a gépükből,
ami
egyszerűen fantasztikus.
Nyilván nem ők olvassák ezt a kis
írást,
hanem azok, akik elkezdték tanulni a
fotózást
mondjuk egy kis kreatív-kompakttal és
szeretnének
tovább lépni, csak nem tudják, hogy
kell-e nekik
DSLR vagy elég egy BRIDGE is a következő
állomásként.
Mindezt csak azért írtam le, mert most
már volt
"mindenem".
Kreatív-kompakt, digitális
tükörreflexes
és csúcs-kompakt is. Mindegyiknek alaposan
utánaolvastam az adott időben
vásárlások
előtt, illetve
használat közben.
A 350D-t
és az
objektíveket csak azért vettem meg, mert bizonyos
pénzekből a
részemet használtam fel erre (és ugye
sajnos
fél év múlva el is kellett adjam, most
pedig van
az FZ30). Egyébként nem engedhettem volna meg
magamnak,
maximum a mostanit. De akkor máshogy álltak a
dolgok.
Ha most kellene újra döntenem, ezzel a
háttér
ismerettel és saját magam ismeretével,
akkor nem
ugranék bele a DSLR-be.
Mert igaz, hogy gyönyörű képeket lehet
vele
készíteni, sokkal dinamikusabbak a
képek,
tehát egyértelműen ver minden kompaktot
akármit is
tudjon a csúcskompakt.
De, közben arra is rájöttem, hogy a bridge
gépek szolgáltatásai nagyon tetszenek
és
hasznosak is (pl. kihajtható LCD, amivel "béka
perspektívából" lehet
fotózni
anélkül, hogy le kellene hasalnod az utca
közepén, stb).
És bár nekem is nagyon hiányzik a
tükör
által közvetített valós
kép és
az exponálás gyorsasága, illetve a
nagyobb
érzékelőből fakadó előnyök,
ezek olyan
kompromisszumok, amiket be kell vállaljak.
Persze, ha nagyon sok
pénzem
lenne, nem gondolkodnék egy percig sem, hogy DSLR vagy sem. Mint ahogy egy jobb kocsin
sem.
Szóval megismertem magam annyira, hogy nem lennék
elégedett KIT objektívvel, sőt pénz
hiányában nem igazán lennék
boldog a
kompromisszumos objektívekkel sem, és mindig
vágynék a jobbra.
Most a két kategória
határán ettől mentes
vagyok, hiszen a kompakt csúcsa az enyém
és a
következő szintről meg tudom, hogy nem lehet az
enyém, mert
az én igényeimnek megfizethetetlen
elvárásaim vannak.
És bár szeretek a tucat
fotóktól
eltérőeket készíteni, azért
ahogy
látom, a legjobban én dokumentálni
szeretek a
képekkel. A mindennapokat, azt, hogy a gyerkőcök
hogy
fejlődnek, hogy mikor hol voltunk, vagyunk. Eközben persze van
lehetőség villámokat is
fényképezni, meg
bogarakat is. De azt hiszem nekem erre jelenleg teljesen megfelel az
FZ30.
Egy kicsit hosszú voltam, de így ezt
még én
sem fogalmaztam meg eddig magamban.
A kérdés tehát az (és erre
csak te tudsz
válaszolni önmagadnak, önmagadat ismerve,
figyelembe
véve az eddigi, más területeken
történt
vásárlásaidat,
örömeidet,
csalódásaidat), hogy mennyire tudsz majd
elégedett
lenni.
Ha te is hasonló cipőben jársz az
igényeiddel,
mint én, akkor vigyázz, mert csapda lehet a DSLR.
(Nem a minőségben, hanem hogy mivel tudunk
megelégedni
és mennyi pénz áll
rendelkezésre a
hobbinkhoz.)
Ellenben, ha úgy érzed, hogy a DSLR-rel a
világ
számodra szebb lesz és nem sajnálod
rá a
pénzt és meg is teheted, akkor
mindenképpen vedd
meg, mert egy teljesen más világ.
Nagyon sok örömet ad és
beteljesül egy
vágyad:))
Remélem olyan géped lesz, ami teljesen
boldoggá
tesz.
Ehhez viszont önmagad ismeretében kell meghoznod a
döntést.
És elhatároznod, hogy ha egyszer
megvásárolod a vágyaid
tárgyát,
akkor nem sóvárogsz majd más
után, mert
akkor igazából nem léptél
előre
elégedettség terén (most az EVF a baj,
akkor meg a
jobb obi beszerzése esetleg).
Semmi más üzenete nincs ennek a sok mindennek, amit
írtam, csakis a mindenkori igények
mérlegelése, összevetve a
várható
elégedettséggel.
Jó döntést, jó
gépet, jó
fényeket, sok örömet:)))
Expozíciós
késés BRIDGE gépnél
És
akkor nézzünk még meg pár
konkrétumot is, ami segíthet a
választásban.
Legyen az első az expozíciós
késés
(kioldási késleltetés), mert sokan
ettől
tartva nem vesznek bridge kamerát. Van, nincs, mekkora?
Valamennyi természetesen van. De a mai
gépeken,
már nagyon kis időről beszélünk. A
mostani gépeknél már nem
igazán
mérhető, mind századmásodperc
környéki, vagy még kevesebb.
A
kioldási késés alatt
egyébként azt értjük, hogy
mennyi idő
telik el aközött, hogy az
exponáló gomb
félig lenyomása után (AF
fókuszt
talált, fénymérés
rögzült) a
gombot lenyomtuk, addig a pillanatig, míg az
exponálás elkezdődik.
Pl.
az FZ30 kioldási
késése érzékelhetetlen,
a gyári
adatok kb. 0,002 sec körül mozognak.
Valójában
is villámgyors a gép és
század
másodperces kioldásra képes de az
expókat
inkább a fókuszálás
lassítja le. (De
ez már ugye nem az expozíciós
késés
miatt van.)
Mint, ahogy az EVF és LCD (az elektronikus kereső)
képének késése sem ide
tartozik,
jóllehet a végeredményt
befolyásolhatja,
hiszen amit látok az elektronikus keresőben, az
már
talán a valóságban nem is
úgy van, persze
csak igen gyors dolgoknál.
Ugyanis
a jelfeldolgozáshoz időre van
szükség. Ez egyébként az
LCD-s és
EVF-es komponálásra egyaránt igaz,
mert mindkettő
egy már feldolgozott kép, természetes
késleltetéssel. Az biztos, hogy egy optikai
kereső
és egy elektronikus kereső
működéséből
adódóan teljesen más.
Míg
az optikai kereső nulla késleltetésű,
de eredendően nem 100%-os keresőképet ad, a másik
minden
gond nélkül lehet 100%-os lefedettségű,
de
mindenképpen késleltetett
képű.
Zajszint
összehasonlítása a két
kategóriában
A
másik témakör, ami
egyelőre „örökzöld” a
bridge
és dslr között az a zajszint.
Természetesen
itt is a dslr viszi a
pálmát, de elegendő
fénynél, az
alacsonyabb
érzékenységeknél nincs oka
szégyenre a bridge-nek sem. Jóllehet az FZ30
képe
magasabb érzékenységen lehetne
kevésbé zajosabb, de nem
égbekiáltóan rossz a
teljesítménye.
Sokat segít a Mega O.I.S. (optikai
képstabilizátor) is. Magasabb
érzékenységen azért
már a dslr
képe is zajosodik, bár
kevésbé.
Íme
két kép.
Az első egy Canon EOS 350D-vel készült, Canon EF
50mm f/1.8
II objektívvel, ISO1600-on, 1/15-ös
záridővel.
A második FZ30, bekapcsolt stabilizátorral,
ISO200-on 41
mm-es gyújtótávval (kisfilmes
rendszerre
számítva), 1/13-as záridővel
és
f/2.8 rekesznyílással. Mindkettő
kézből, letámasztás
nélkül.
Képkivágás:
EOS 350D képzaj - ISO 1600
Képkivágás:
FZ30 képzaj
Polarizációs
szűrő: cirkuláris (CP) vagy
lineáris (LP)?
A harmadik
témakört
szűkítsük le csak a bridge gépekre,
bár
igazából a tükörreflexes
gépek egy
részét is érinti. Ez pedig a
polarizációs szűrők kérdése.
Miszerint
cirkuláris (CP) vagy lineáris (LP) kell-e kompakt
gépekre? A válasz: lineáris. Annak
ellenére, hogy a legtöbb fotós boltban
azt
fogják mondani, hogy cirkuláris. Hiszen a
majd’
dupla annyiba kerülő cirkuláris szűrőt eladva
úgymond két lineárist adnak el
egyszerre. Persze
nekik ez az érdekük, és azt is
szokták
mondani, hogy ezzel biztos nem lesz baj. Ez igaz, de minek
kétszer annyit fizetni, ha az olcsóbb is
tökéletes megoldás?
CP
egy esetben kell: ha a gép AF-je
féligáteresztő tükrön
keresztül kapja a
jelet. Ha nem ilyen, akkor teljesen felesleges CP-t venni,
tökéletesen
megteszi a LP, sőt - mivel jobb minőségű és
olcsóbb is - az lesz a jó
választás.
A féligáteresztő tükrös
megoldás
bizonyosan nincs kompakt gépeknél, és
csak egyes
tükörreflexes gépek esetében
alkalmazzák
ezt a módszert.
Mindezen
információ egyébként a
fotós fórumokban is
megtalálhatóak, mint
amilyen pl. a „Panasonic FZ sorozat”
fórum.
Íme
két példa arra, hogy
jól működik az FZ30, mint kompakt gép
lineáris polarizációs szűrővel. Az
első
képen a szűrő „alap”
állapotban van, míg a másikon
„teljes”
állásban. Semmi baj nem volt a gép
fókuszálásával
használat közben
és természetesen azóta sincs.
Lineáris
polárszűrő „alaphelyzetben”
Lineáris
polárszűrő „maximális”
helyzetben
Köszönet
és cikk ajánló
A cikk expozíciós
késés
témakörében nyújtott
konzultációs lehetőségért
köszönet Irházy (Birdie)
Róbertnek és
Mayer Dömötörnek.
Néhány
(szerintem) jó oldal, ahol többek
között a fenti
témákat nagyon szakszerűen és
érthetően
elmagyarázzák:
Ennek
az
írásnak nem célja, hogy
ítéletet
mondjon bármelyik kategória javára
vagy
éppen kárára,
hiszen két olyan
kategóriáról
beszélünk, ami igazságosan nem
összemérhető.
Mindegyik mellett és ellen vannak érvek
(ár,
minőség, stb.).
Nem is FZ30 reklám, jóllehet nekem jelenleg az
van,
és azzal szereztem tapasztalatokat a bridge
kategóriában,
miután meg kellett váljak anyagi okok
miatt a
tükörreflexes Canon EOS 350D-től.
A bridge, mint kategória vonatkozik más
gyártók termékeire is (Fujifilm,
Nikon, stb).
Saját tapasztalatomat, illetve
másokéit
gyűjtöttem össze, hátha
segíthet a
választásban annak, aki bizonytalan.
Ha hibát találsz az itt megfogalmazottakban,
segítő szándékú
tanácsaidat
szívesen fogadom.
Az oldalon megjelent képek és egyéb
tartalmak
nincsenek szerzői jogvédelem alatt.
Felhasználásuk
esetén csak értesítést
kérek a
vendégkönyvben megadott email címre.
Köszönöm.
Ajánlott felbontás: 1024x768